A társastánc kialakulása

Zene és tánc nélkül ma már szinte el sem tudjuk képzelni életünket. Az ünneplés, a szórakozás elengedhetetlen "rituáléja". Ez egyébként nem modern szokás. Táncolni már az õsemberek is táncoltak, ez azonban aligha hasonlított a mai táncstílusok bármelyikéhez is. Ezekben az idõkben nemcsak szórakozásból táncoltak. Néhol a szertartások részét képezte a tánc, máshol a vallási rítus jelképe volt.
A tánc összehozta a közösséget, csoportokat és a kialakult mozgás-sorozat öröklõdött tovább, nemzetségrõl nemzetségre szállt. Eközben minden kultúrának, minden kornak kialakult a saját táncstílusa, elkülönültek a népek, országok nemzeti táncai.
Akadtak olyan táncok is, melyek nemcsak saját területükön hódítottak, hanem országszerte, sõt világszerte is közkedvelté váltak. A társastánc is ehhez a csoporthoz tartozik.
A latin-amerikai táncok gyökerei Afrikában honosak, a rabszolgák táncoltak elõször Mambot, Sambát és Rumbát, hogy szórakoztassák magukat és egymást a fárasztó munka után. Az "Új Világ"-ba áttelepülõ rabszolgák a XVII.-XVIII. században meghonosították a latin táncokat Dél-Amerikában is.
Európában az 1920-as évek végén, illetve az 1930-as évek elején jelentek meg a latin-amerikai táncok. A Samba 1924 körülre, a Rumba 1931-re tehetõ. Ezek mellett hamarosan megjelent a Cha-cha-cha és a spanyol Paso Doble.
1955-tõl az Amatõr Európa Bajnokságokon valamint, 1960-tól a világbajnokságokon négy táncot táncoltak a párok. Eleinte a Rumbát a standard táncok közé sorolták, míg a Tangót latin kategóriában táncolták. 1968-tól pedig megjelent a Jive is a latin táncok között. Így ma latin kategóriában a Cha-cha-cha, a Samba, a Rumba, a Paso Doble, és a Jive a kötelezõ tánc. A táncok alapkövét az 1964-ben megjelent, Walter Laird által szerkesztett Technique of Latin American Dancing címû könyve jelentette.

A Cha-cha-cha valójában egy kubai zenész által, a Mambó és Rumba vegyítésébõl kreált mesterséges tánc. Enrique Jorrin alkotta meg a Mambó-Cha-cha-cha-t, ami a Mambó egy lassabb változata. A Cha-cha-cha-t Európában elõször Németországban táncolták 1957-ben, a versenytáncok közé 1961 óta tartozik.

Zenéje: gyors, szemtelen, temperamentumos, kacér és szaggatott.
Zenei ütem: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint lehet 32-34 ütem/perc. A versenyeken 32 ütem/perc az elõírt.
Ritmus: 2-3-4-és-1, 2-3-cha-cha-cha.

A Samba az afrikai "semba" szóból származik, ami tipikus csípõmozgást jelöl. Rabszolgák "hurcolták magukkal" Brazíliába. Szaggatott mozdulatok és rövid, gyors lépések jellemzik, ami a megbilincselt rabszolgák nehézkes haladását jelképezi. Európába 1920 körül került, 1959-ben a Samba is felkerült a versenytáncok listájára.

A tánc zenéje: közepesen gyors, könnyed.
Zenei üteme: 2/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 48-56 ütem/perc lehetséges, versenyen 54 ütem/perc.

A Rumba szó annyit jelent "ünnep" és "tánc". A nõ csípõmozgásával próbálja meg elcsábítani a férfit, ezért a Rumba a legszenvedélyesebb tánc a latin táncok közül. A Rumba Kubából származik, Európába 1930-ban került. Mai formáját 1964-ben egyeztették.

Zenéje: lágy, kellemes, lassú, szinkópált, visszafogott, tartózkodó. A klasszikus tánczenén kívül néhány pop-zenére is lehet Rumba lépéseket táncolni.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-31 ütem/perc
Versenyen 28 ütem/perc

A Paso Doble eredetileg spanyol tánc, amelyben a férfi a torreádort, a nõ pedig a piros kendõt testesíti meg. A férfitõl elbizakodott büszkeséget, a nõtõl öntudatos távolságtartást várnak el. A karakteres Paso Doble 1959 óta szerepel a versenytáncok között.

Zenéje: méltóságteljes, fennhéjázó, lendületes, energikus, kemény, marsszerû, világosan strukturált. A zene egy spanyol Flamenco-szerû mars, bevezetésbõl és két fõrészbõl áll pontosan rögzített csúcspontokkal, melyekhez a koreográfia igazodik. A legtöbbször játszott Paso Doble az "Espana Cani"
Zenei üteme: 2/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 60-62 ütem/perc
Versenyen 62 ütem/perc

A Jive eredete az Egyesült Államokban gyökerezik, ahonnan a katonák hozták át Európába. Ez a dinamikus, mókás, igen közkedvelt tánc 1968-ban került fel a hivatalos versenytáncok közé.
A Jive egy fiatalos, lendületes, ritmusos tánc, mely azonnal magával ragadja a táncosokat.

Zenéje: gyors, lendületes, temperamentumos, magávalragadó, gondtalan, életvidám, fiatalos.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 40-46 ütem/perc
Versenyen 44 ütem/perc

A standard táncok közül a legrégebbi a keringõ. Az Angliából származóAngolkeringõ terjesztésérõl Alex Moore gondoskodott, aki népszerûsítette a táncot Európa többi országában is. 1907-ben bekerült a Tangó is az európai táncéletbe, amely a kubai és az argentin táncokból fejlõdött ki. 1929-tõl Angol keringõt, Tangót, Slow Foxot, Quickstepet és a ma már nem jellemzõ Bluest táncolták a hivatalos versenyeken. A Bécsi Keringõ 1951-ben került fel a parkettre, amelyet egy német tánctanár, Paul Krebs koreografált. Így ma a hivatalos táncversenyeken standard táncok közül az Angol keringõ, a Tangó, a Bécsi keringõ, a Slow Fox, és a Quickstep a kötelezõ tánc. 1954-ben a Nemzetközi Tánctanár Szövetség meghatározta az egyes versenytáncok tempóját.

Az Angol keringõ stílusát valójában a Boston-ra (francia keringõ) vezethetjük vissza, 1924-ben váltotta fel azt. Könnyen elsajátítható tánc; ritmikusan lendülõ mozdulatai által, a legharmonikusabb standard tánccá vált. Sokan a táncok "királynõjének" nevezik. Az Angol keringõt lassú, egyenletesen lendülõ és térben haladó fordulómozgások jellemzik.



Zenéje: lassan áradó, lágy, harmonikus és szelíd, mely ingaszerûen az ütem elsõ ütését hangsúlyozza. Üteme 3/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 29-32 ütem/perc lehetséges, versenyen 30 ütem/perc.
Jellegzetessége: hogy táncmozgását az extrém magasságok és mélységek jellemzik.
Zenei jellegzetesség: az elsõ ütés zenei hangsúlya egyidejû az új lendület legnagyobb erejével. A második lépésre esik a fordulat fõ hangsúlya és ezzel éri el a pár a legerõsebb térbeli hatást.
Ritmusa: 1-2-3, 1-2-3 vagy 1-2-3, 4-5-6

A Tangó szó eredete a "tambor" szóra vezethetõ vissza, ami dobot jelent. Az argentín Rodriguez 1905-ben alkotta meg a tangót a kubai habanérából és az argentin milongából. A Tangó a prostituáltak és a stricik kapcsolatát ábrázolja táncos formában, amit igazán csak a bordélyházak látogatói táncoltak. Európába 1907-ben került, mai formáját 1929-ben kapta.

Zenei üteme: 2/4-es, de helyesebb lenne 4/8-os ütemre venni, mert minden ütemben két hangsúly van.
Tempó: tudásszint szerint 30-33 ütem/perc lehetséges, versenyen 33 ütem/perc.
Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú
Zenei jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erõteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

A Bécsi keringõ a német "waltzen" szóból származik, ami keringést, forgást jelent. Egészen a XII. századig vezethetjük vissza eredetét, bár akkor "hoppaldei" páros tánc néven ismerték. A XVIII. század végén a bécsiek "walzer" néven népszerûsítették. A Bécsi keringõt története során többször is betiltották. 1951-ben a bécsi keringõt standard táncként ismerték el.

Zenéje: gyorsan folyó, temperamentumos, szárnyaló, lendületes
Zenei üteme: 3/4-es
Tempó: tudásszint szerint 50-60 ütem/perc
Versenyeken 60 ütem/perc

A Slowfox a lineáris lépésmintát követõ, mûvészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. 1924-tõl a foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az un. "slow foxtrottra" (slowfox), és a gyorsabb foxtrottra, az un. quickstepre vált szét. A Slowfox egy technikailag igényes tánc.




Zenéje: lassan áradó, tartózkodó, melodikus, szabályos. A tánc eleganciáját a szaxofon, klarinét vagy hegedû emeli ki.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-30 ütem/perc
Versenyen 30 ütem/perc

A Quickstep-et a legvidámabb és legsziporkázóbb társastáncnak tekintjük. A II. világháború után alapos stílusváltozáson ment át, azáltal hogy ekkor ritmikus szökellõ lépésekkel egészült ki. A közönség által nagyon közkedvelt a mókás, bohókás tánc, melynek gyorsasága futómozgásokban elevenedik meg.

Zenéje: rendkívül gyors, vidám, sodró, sziporkázóan virtuóz. Tipikus hangszerei a trombita, harsona és a szaxofon.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 42-52 ütem/perc
versenyeken 52 ütem /perc